Az én családom nem egyszerű. Gondolom, mindenki ezt mondja, és valahol ezt is hiszi, de nálunk tényleg elég komoly dolgok vannak. Minden csak elképesztően macerásan megoldható, és hatalmas nyűg, mire célba ér valami, bár én ezt már megszoktam, de azért még néha felhúzom magam rajta, ha rá gondolok.
Elmesélek egy esetet:
Idén nyáron, sok év után először, eldöntöttük, hogy elmegyünk nyaralni. Mivel nagyon régen nem voltunk, mindenképpen valami nagyon szép helyre szerettünk volna menni. Már az sem volt egyszerű, mire kiválasztottuk, hogy mi legyen az úti cél, mert mindenki mást szeretett volna. Anya és apa valami nyugodt, elhagyatott helyre szavazott, míg a húgom, aki éppen most kell, hogy kamasz legyen, minden áron bulizni, meg pasizni szeretett volna, így kitört a vita és hetekig tartott.
Nekem teljesen mindegy volt, hogy hova megyünk, csak azt akartam, hogy egyezzenek már ki végre, de nem ment könnyen. Végül egy kis görög szigetre esett a választás, ahol van nyugodtabb partszakasz és buli negyed is, így mindenkinek meglett a boldogsága.
Indulás előtt egy héttel, már mindannyian nagyon izgatottak voltunk. Persze, mi lányok inkább azért aggódtunk, hogy meglegyen minden ruha, amit szeretnénk magunkkal vinni, de apa teljesen bekattant és elkezdett akkor egyáltalán nem sürgős dolgokon agonizálni.
Kitalálta, hogy mindenképpen, még az utazás előtt szükséges a villanybojler vízkőtelenítése. Mikor először kimondta, nem is hittem a fülemnek, kértem, hogy ismételje meg. Vajon, hogyan juthatott ez az eszébe? Pont akkor? És hogyan gondolta komolyan, hogy egy héten belül, a nyár közepén találunk olyan szakembert, aki még ezt indulás előtt elvégzi?
Felsorolt egy csomó indokot, hogy miért kihagyhatatlan ez a folyamat, de akkor sem láttam be, hogy miért pont akkor, és azonnal kellett. Csak az járt az eszemben, hogy vajon másnak is van ilyen apja, vagy csak nekem?
Minden esetre, a békesség kedvéért, nekiálltam villanybojler vízkőtelenítéssel foglalkozó céget keresni. Mikor beírtam a keresőszót, még nem is hittem el igazán, hogy van ilyen, de aztán kaptam találatokat. Véletlenszerűen ráböktem egyre, és felhívtam, de nem vette fel senki. Ezt további 18 alkalommal játszottam el, mire egy kedves férfihang szólt bele a telefonba. Annyira meglepődtem, hogy úgy fél percig nem tudtam megszólalni, aztán megkérdeztem, hogy vállalja e a villanybojler vízkőtelenítését. Nagy csodálkozásomra, nem csak, hogy igent mondott, de azt mondta, még aznap el is tud jönni, és el is tudja végezni a munkát. Hihetetlennek találtam, hogy komolyan sikerült, de tényleg eljött, és tényleg kitakarította. Bár azt hozzátette, hogy régen látott olyan szerkezetet, amin ennyire kevés vízkő volt, én pedig szívesen hozzá tettem volna, hogy mivel tavaly vettük, így nem is volt még ideje bekövesedni, de nem akartam apával vitatkozni, így inkább ráhagytam.
Ezzel megoldódott az óriási bojlerprobléma szerencsére, és már csak egyetlen akadálya volt a boldog, közös nyaralásnak: én nem találtam magamnak megfelelő fürdőruhát. Persze, egy nyaralás előtt, mi ez ahhoz képest, hogy vízköves a bojler? Ti ezt elhiszitek, hogy komolyan megtörtént? Mert megtörtént, csak még nekem is hihetetlen, ahogyan mesélem. Mint ahogyan említettem, a családom fura. Nem kicsit, nagyon.