Bár nem vallom magamat nagy világutazónak, de mindig igyekeztem megadni a lehetőséget magamnak arra, hogy elég felfedeznivalót tudjak beikszelni a saját kis listámon. Szerencsére volt már pár kellemes élményem, aminek ilyen módon részese lehettem, de az igazság az, hogy leginkább az a helyzet, hogy a legtöbb úti cél egyelőre csak álomként létezik valahol a fejemben és a vágyaim között. Aminek nagyon örülök és mérhetetlen boldogsággal tölt el, hogy azért jártam már pár igen érdekes és fantasztikus küllemű, illetve hangulatú helyen. Ezek közül is kiemelkedik Párizs és London, amely városok mindkét esetben arra ösztönöztek, hogy akár tartósabb időre is szeretnék bennük élni, magamba szívni azt a páratlan és egyedi hangulatot, amit ez a két hely áraszt magából! Valójában ugyanis számomra ez mindennél fontosabb, mármint a hangulat és az életérzés, amit egy adott város áraszt magából. Ebben pedig komolyabb tapasztalat nélkül is kijelenhető, hogy ez a két hely kiemelkedően magas helyezést foglal el. Igazából nekem ez hiányzik nagyon, amikor itthon járok mondjuk Budapesten, nincs meg az a lüketető élni akarás, ami jellemzi mondjuk az említett városokat. Pedig egyik sem egy mediterrán ország, de valahogy mégis süt azonnal megveszi az embert, amint először leteszi a lábát az aszfaltra. Azt meg külön hozzá kell ugye tegyük, hogy a mi fővárosunk ráadásul nagyon sokban hasonlít Párizsra építészetileg, így tényleg minden esélyünk meglenne arra, hogy valóban olyan életérzést adjunk a sajátunknak is. Hogy ez miért nem valósulhat meg, arról inkább itt nem értekeznék. Egyrészt nem is igazán értek hozzá, másrészt pedig sokkal nagyobb terjedelmű téma annál, minthogy most itt helyben kifejtsem az ehhez tartozó véleményemet. Sajnos azt le kell azért szögezzem, hogy nem is nagyon látom egyelőre annak az esélyét, hogy ez változzon.
Szóval Párizs és London mindkét esetben valami olyat tartogatott a számomra, ami megtanított az élet egyes fontos aspektusára, aminek köszönhetően aztán eljutottam arra a pontra, hogy elkezdtem másként látni a világot és magát a boldogságot is, köszönhetően annak, hogy megtapasztaltam valami újat, izgalmasat. Persze mint már mondtam a legjobb az lenne ha Budapestet is ilyen csodálatosan élhetővé formáznánk, de ahhoz most nagyon sokat kellene még dolgozni, talán majd egyszer.
Ha felmerülne a kérdés, hogy hova szeretnék elutazni akkor első körben jelenleg egyértelműen azt felelném, hogy az Egyesült Államokba, azon belül is elsősorban New Orleans környékére és persze magához a városhoz is. Számomra az az életérzés, amit a filmeken és beszámolókon keresztül áraszt magból a hely leírhatatlan és nagyon vágyok rá, hogy ezt egyszer megtapasztalhassam tartósan. Ez esetben sem elégednék meg tehát egy egyszerű, rövid kiruccanással, szeretném magamba szívni a környék hangulatát és minden egyéb jellegzetességét, amit csak fel tud kínálni. Legyen szó a blues zenéről, a Po’ Boy szendvicsről vagy bármi másról, amit ez a hihetetlen kulturális hagyatékkal rendelkező város felhalmozott az elmúlt évszázadok során. Persze ha már ott lennék ki nem hagynám a lehetőséget, hogy bejárjam az ország más részeit is, így biztosan szeretnék eljutni egyszer még New Yorkba is, de tulajdonképpen tényleg az lenne a legjobb, hogyha keresztül utazhatnék az egész kontinensen, ahogy azt szokták. Nem is kellene másra figyelnem csakhogy a megfelelő kozmetikumokat vigyem magammal, nehogy leégjek a forró kaliforniai napon. Ez azért egész jól hangzik szerintem.
Szóval mivel még nagyon sok időm van szerencsére és még ennél is több úti cél, ezért ahogy időm és a pénzem engedi szeretnék nekilátni ezeknek a távolságoknak és helyeknek a bejárásának. Reménykedek benne, hogy egyszer majd úgy írhatok újfent erről a témáról, hogy már sokkal több konkrét beszámolni valóm lesz. Addig pedig marad a tervezgetés és az újabb és újabb úti célok megtalálása.