Tavaly ősszel Tomi, a férjem kitalálta, hogy idén februárban utazzunk el Ausztriába egy kis téli nyaralásra. Én is támogattam az ötletet, mert imádom a havat és mivel mostanában a telek nálunk nem túl sokat havat hoznak, úgy gondoltam, jó lesz egy kicsit hidegebb tájak felé venni az irányt. Már szeptemberben elkezdtük leszervezni az egész kiruccanást. Dóri, a lányunk is nagyon izgatott lett, mikor megtudta, hogy egy hétre külföldre utazunk majd. Ahogy teltek a hetek, egyre jobban kikörvonalazódott számunkra az utazási program. A szállás lefoglalása után kaptunk tőlük egy online brosúrát, amiben szerepeltek a februári programok a környéken. Már akkor szemezni kezdtem egy közeli kultúrház gyerekeknek szóló farsangi bulijával. Biztos voltam benne, hogy Dórinak is tetszeni fog az ötlet, mert imád beöltözni és mivel az utazás miatt ki kell hagynia az iskolai farsangot, így mégsem fog kimaradni a jóból.
A gyerek mostanában teljesen be volt zsongva a Jégvarázsos dolgoktól, így az az ötlete támadt, hogy egy ilyen témájú farsangi öltözéket szeretne majd magára ölteni. Elkezdtem kutakodni az interneten, hogy milyen jelmezeket lehet találni ezzel kapcsolatban, így került a képbe a Jégvarázs jelmezek shopja, ahol pont olyan jelmezeket találtam, mint amikért a lányom tuti rajongana. Gondoltam, hogy meglepem egy ilyen szép ruhával. Ki is választottam a számára egyet, de előtte még ki szerettem volna kérni a férjem véleményét is, hogy szerinte tetszeni fog-e a gyereknek. Tomi vacsora után szemrevételezte a jelmezt és áldását adta rá. Miután rendeltem, még 5 napunk volt az indulásig és kicsit aggódni kezdtem, mi van, ha nem érkezik meg addig a ruha. Ahogy közeledett az indulás napja, egyre idegesebb lettem, már nagyon szerettem volna átadni Dóri ruháját. Mikor végük csengetett a GLS futár, csak én voltam otthon. Átvettem a csomagot, kibontottam azt és a benne lévő ruha pont olyan volt, mint amilyennek az oldalon ábrázolták. Végre találtunk egy megbízható üzletet, ahol jelmezek mellett sok már játékot is lehet kapni. Biztos hogy fogunk még tőlük rendelni valamit, úgyis közelgett Dóri szülinapja is. Már csak az volt a kérdés, jó-e a gyerekre a jelmez, úgyhogy izgatottan vártam már, hogy Tomi hazahozza Dórit az iskolából, hogy felpróbálhassa. Mikor hazaért a leányzó, azonnal a szobájába rohant szokás szerint, hogy játszhasson a Barbie-jaival. Mivel az ágyára tettem le a ruhát, tudtam, hogy azonnal meg fogja látni, amint belép a szobába. Az örömkiáltást hallva nyugtáztam, hogy észrevette, amit kellett. Nagyon örült neki és rögtön fel is próbálta. Szerencsére olyan volt, mintha ráöntötték volna. “Akkor kezdődhet a nyaralás!” – gondoltam magamban mosolyogva. Vagy inkább a telelés.
Mikor elérkezett az indulás napja, izgatottan keltünk fel mindannyian. Sajnos régen voltunk már együtt nyaralni, mert a férjem munkája elég stresszes volt mostanában és nem igazán tudott elszakadni onnan, a volt főnöke rászállt szegényre, de most volt épp váltás és az új felettes sokkal kompromisszumképesebb az előzőnél, így meg tudtuk végre oldani, hogy elutazzunk együtt valahova. Odaérve láttuk, hogy a szálló egy tipikus tiroli faépítésű épület volt, pont olyan, amilyet az ember elképzel, ha az osztrák hegyekről van szó egy beszélgetés során, nagyon hangulatos és megnyugtató volt odabent a környezet. Elfoglaltuk a szobákat, szépen kipakolt mindenki a saját szekrényébe, aztán leültünk az ebédlőasztalhoz és elfogyasztottuk az első uzsonnánkat. Annyira idilli volt az egész, hogy már előre sajnáltam, hogy 1 hét múlva vége szakad. Mikor eljött a farsangi este és ez volt a csúcspontja a nyaralásnak. A szállodában összeismerkedtünk egy magyar családdal, Katával és Zolival, akik szintén a gyerekükkel jöttek nyaralni. A kisfiút Bercinek hívták és hamar összebarátkoztak a lányommal. Mikor Dóri mondta neki, hogy este farsangi bál lesz, Berci is minden áron részt akart venni rajta, azonban jelmeze nem volt, így a szülei elvitték őt vásárolni a közeli nagyvárosba. Megbeszéltük velük, hogy este ott találkozunk a kultúrház előtt. Dóri nagyon jól érezte magát a Jégvarázsos Anna-jelmezében, már órákkal az indulás előtt felvette és a parókát is rá kellett raknunk, különben hiszti lett a vége. Este útnak indultunk és a megbeszélt helyen találkoztunk a többiekkel. Nagy meglepetésünkre Berci Kristoffnak öltözött, aki szintén a Jégvarázs szereplője és mellesleg Anna jó barátja a történetben. Mindannyian jót nevettünk ezen a véletlenen. A gyerekek aznap este egymással lógtak, de több gyerkőccel is sikerült összebarátkozniuk. Meglepően sok magyar volt, így nem volt nehéz nekik sem ismerkedni. Dóri jelmezét sokan csodálták, volt, aki azt is megkérdezte tőlem, honnan rendeltük a gyereknek. Szívesen elújságoltam az anyukának, akitől a kérdést kaptam.
Másnap kora reggel indultunk haza. Nehéz volt elszakadni ettől a csodás héttől, de a kötelesség hazahívott minket. Dóri még kicsit el is sírta magát, mikor leadtuk a kulcsot a portán. A hazafele út is csendesen telt, akárcsak mikor kiutaztunk, de ez a csend más volt, mint az. Ez nyomasztó és rosszkedvű csend volt. Otthon is csak kedvetlenül mászkáltunk a lakásban, nem igazán találtuk a helyünket. Tomi inkább belevetette magát a munkába, Dóri is bezárkózott a szobájába. Én házimunkával próbáltam kikapcsolódni és azzal nyugtatgattam magam, hogy pár nap és úgyis visszarázódunk a megszokott kerékvágásba. Pár hét múlva Dóri odajött hozzám és megkérdezte, nem kaphatna-e még egy Jégvarázsos jelmezt, csak most egy másik karakterét. Mivel tudtam, hogy tényleg ez a kedvenc meséje, a szobájának a fala is ilyen poszterekkel van tele, az ágyneműjén is ennek a mesének a karakterei szerepelnek, ezért ígéretet tettem, hogy meg fogja kapni a ruhát. Tomi is beleegyezett a megrendelésbe, ezért este leültem a gép elé, ismét ellátogattam a Jégvarázs jelmezek shopjába és megvettem a hőn áhított ruhát Dórinak. Megint nem kellett csalódnom az üzletben, mert megint hamar megérkezett a csomag, a jelmez pedig szintén kiváló minőségű volt. Dóri nagyon megörült az új ajándéknak és aznap este abban ült le még a vacsoraasztalhoz is, mondjuk elé raktam a partedlit, nehogy leegye a szép anyagot. Az iskolába is bevitte az egyik napon a jelmezt, mert az osztálytársnői közül páran látni szerették volna, milyen szép dolgot kapott tőlünk. Pár nappal később már a második anyuka hívott fel engem azzal kapcsolatban, hogy milyen oldalról lehet megrendelni a Jégvarázsos jelmezeket. Megelőzve az esetleges többi telefonhívást, körbeküldtem egy e-mailt a szülőknek a honlap elérhetőségével. Nem sok idő telt bele és megszaporodtak az osztályban a Jégvarázsos királylányok, még egy Jégvarázs napot is szerveztek, ahol mindenki felvehette a jelmezét.