Egész évben erre a pillanatra vártunk. Azt hittem soha nem telik el a nyár első két hónapja. Te voltál nyaralni valahol?
A nyaralás
Nem egy egyszerű nyaralást tervezünk, mint sokan mások. Mi 
motoros túrára fogunk menni a párommal. Nagy álmunkat váltjuk valóra azzal, hogy Erdélyt fogjuk bebarangolni, két hét alatt, amire éppen telni fog.
Konkrét úti célunk csak egy kettő volt, amiben biztosak voltunk, hogy némelyik várost érinteni szeretnénk, így Marosvásárhelyét, Csíkszeredát, és Segesvárt. De persze sorolhatnám még tovább, de inkább mesélem tovább a nyaralásunkat.
Nagyon lassan telt a nyár első fele. Mivel erre a nyaralásra gyűjtöttünk, nem is igazán mentünk semerre. Persze a barátokkal részt vettünk egy két motoros találkozón, vagy éppen elmentünk fürdeni egyet a Dunára.
A csomagolás
Azért két hétre összerakni a holminkat bevallom nem volt egyszerű feladat. Azért a motorosoknál nem úgy működik, mint ha autóval mennénk. Nem csak bepakolok a kocsi csomagtartójába, vagy a hátsó ülést megrakom még, pluszba, ha kevés lenne a hely. Nekünk csak a motor van, és azt is csak egy bizonyos pontig tudjuk megpakolni, hiszen a végtelenségig nem lehet.
Így csak a legszükségesebbeket visszük magunkkal, a megfelelő váltóruhát, se többet, se kevesebbet. Így is kell még hely a hazafelé vásárolt emlék holmiknak is.
A bepakolást, a karácsonyra vásárolt motoros hátizsákok nagyban megkönnyítették. Mér régóta szerettünk volna vásárolni megfelelőt, ha jövünk, megyünk akkor legyen, és ezek elég strapabíróak is, és nekünk pontosan erre volt szükségünk. A hátizsákokat én vásároltam meglepetésnek nekem, és a páromnak is. Igazából két egyforma táskát választottam, csak különböző színben.
Az idő
Az év eleje elég hamar telt, hiszen elég sok munkánk volt. A tavasznak kifejezetten örültünk, hiszen jó idő régén ki lehetett hozni a motorokat, és egy két bemelegítő körre elmenni, kirándulni a közeli erdőbe.
A nyár viszont tényleg lassú volt. Máskor olyan gyorsan telik az idő, de minél közelebb kezdtünk érni a nyaralásunk dátumához, annál jobban megállt az idő.
Egyik nap Balázs a párom is azzal jött haza, hogy hol vannak az új motoros hátizsákok, vegyük már elő, és nézzük meg, mert ő már nem emlékszik rá, hogy milyen, mekkora. Ha tehette volna, hetekkel előtte bepakolta volna már a táskákat. Mondtam is neki, hogy előveszem, de nagyon ráér még a pakolással, mert még három hét hátra van, és addig még a bepakolt holmik közül biztosan fog valami kelleni.
Végül nagy nehezen, de eljött a mi pillanatunk. Felemelő érzés volt már az is, hogy elkezdhettem összepakolni a táskákat, hiszen ez már azt jelentette, hogy hamarosan megyünk. A legfontosabbakat ami kéznél kell hogy legyen, azokat a motoros hátizsákok külső könnyen hozzá férhető helyeire tettük, ilyen volt a térkép is, amit vittünk magunkkal. Ezen bejelöltünk pár helyet, amit érinteni szerettünk volna.
Felemelő érzés volt elindulni. Ahogy suhantak a fák mellettünk, és hagytuk el a várost, a szívem egyre hevesebben kezdett verni, hogy végre mindent itt hagyunk a hátunk mögött, és csak mi leszünk ketten, a kikapcsolódás, pihenés, és valóra válik az álmunk is.
Már nem tudom, hogy hány kilométert tettünk meg, de azt igen, hogy gyönyörű helyeken jártunk, és szebbnél szebb dolgokat láttunk. Mindenkinek ilyen nyaralást kívánok.