Van egy kedves gyerekkori barátom, sülve-főve együtt voltunk egészen kamaszkorunkban, a családjaink is együtt jártak ide-oda, például minden évben síelni. Aztán úgy hozta a sors, hogy elhidegült a kapcsolatunk. Sajnos nagyon sok trauma és tragédia érte az életben és ezt egyre kevésbé tudta feldolgozni. Számos olyan gyerekkori atrocitás érte, amit sem akkor, sem később nem beszélt ki magából és nem oldott fel és mint tudjuk, ezek a belső feszültségek egyre csak rakódnak és rakódnak egymásra, amíg nem olyan formában törnek ki az emberből, amire nem számítunk. Belőle alkoholista lett.
Sokáig nem is hallottam felőle, csak a baráti társaságon keresztül szállingóztak a hírek időnként, hogy mi van vele és a családjával, míg nem néhány hete belefutottam a bevásárlóközpontban. Legnagyobb meglepődésemre nagyon jó formában volt, kimondottan jól nézett ki, mire viccesen meg is kérdeztem tőle, hogy hol voltál idén síelni? – visszautalva ezzel a gyerekkori közös kirándulásokra. Mire csak annyit kaptam válaszul, hogy: -Áh, csak elvonón!
Leültünk egy kicsit dumálni és elmesélte, hogy nem rég jött haza egy 28 napos bentlakásos programról, ahol abban segítettek neki, hogy hogyan szabaduljon meg ettől a káros szenvedélytől. A Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet osztályvezető főorvosa, Dr Petke Zsolt PhD volt a program orvosi vezetője, mellette pedig olyan szakemberek segítették a felépülni vágyókat, akik maguk is jártak ebben a cipőben és átestek ezen a betegségen. Ez a hitelesség szempontjából rendkívül fontos, hiszen sokkal könnyebb egy olyan emberben megbízni, aki pontosan tudja, hogy min mész keresztül egy ilyen szituációban.
Ebben a 28 napban egy nagyon szögletes napirend és időbeosztás szerint éltek, ülésekkel, terápiával és sűrű programokkal. Ez idő alatt pedig folyamatosan kitapasztalhatták azt, hogy mi kell nekik a józan mindennapokhoz. Rengeteg erőt és energiát merítettek egymás motivációjából illetve abból, hogy együtt küzdenek ugyanazokkal a démonokkal.
Ez egyébként egy magánprogram, egy olyan csoport szervezi, akik maguk is végigjárták a hazai addiktológiai egészségügyi kálváriát, míg végül találtak olyan megoldást, ami nekik segített. Egy olyan családról van szó, ahol a családfő függősséggel küzdött, ez pedig magával rántotta a családi kapcsolatokat, sőt, a fiát is függőségbe taszította. De végül rátaláltak erre az úgynevezett Minnesota-módszerre és ez kihúzta őket a csávából. Azóta létrehozták a Felépülők Családi Felépülési Központot, ahol lehetőséget biztosítanak a felépülni vágyóknak, hogy kis csoportokban ezzel a módszerrel gyógyulhassanak szakértő segítség felügyelete mellett.
Természetesen a 28 nap lejártát követően sincs vége a programnak, hiszen utána jön még csak a neheze, hogy visszakerülve a hétköznapokba is képes legyen a függő ember megvonni magától azt, amit a legnehezebb a számára: hogy a vágyát azonnal kielégítse. Úgy tűnik, hogy ez eddig jól megy szerencsére ennek a barátomnak (akit az anonimitás fényében továbbra sem neveznék meg), ebben persze oroszlánrészt vállal a családja is. Ők is kaptak egy kis oktatást azzal kapcsolatban, hogy min megy keresztül a beteg és hogy hogyan segíthetnek neki, miután hazakerül.
Kívülről úgy látszott, hogy ők tényleg mindent megtesznek. Otthon utána néztem ennek a központnak és bizony tényleg hatékonynak tűnik a módszerük, hiszen 70-75% hatásossággal működnek – saját elmondásuk szerint. Ez bizony már komoly érték, csupán jó volna minél több emberhez eljuttatni ezt a fajta gyógymódot, mert anyagilag egyelőre csak kevesen engedhetik meg maguknak. De ha mégis, nem szabad habozni, hiszen az egészség mindennél többet ér! Aztán majd mehetünk nyaralni is…